Koch Sándor Kolozsváron született 1896-ban és Szegeden hunyt el 1983-ban.

1940-ben lett a Szegedi Tudományegyetem tanára. Tanszékvezetői megbízatása mellett több ciklusban dékáni, prodékáni tisztséget töltött be – 1982-ben Honoris Causa doktorrá avatták.


A sokoldalú ember és pedagógus a klasszikus ásványtan kiváló kutatója, a Kárpát-medence bányahelyeinek és ásványainak, az ásványok keletkezésének szakavatott ismerője volt. Az ásványokat nem egyszerűen a tudományos vizsgálat tárgyaiként, hanem esztétikumként kezelte – ezt a látásmódot igyekezett tanítványaiban meggyökereztetni.

1920-tól tagja volt a Természettudományi Társaságnak, 1953-68-ig a TIT Csongrád megyei Szervezetének Elnöke.

 

 

 

 

Kutatásainak nagy ívű összefoglalása a Magyarország ásványai című könyve, mely több kiadást ért meg. Kiterjedt tudományos publikációs tevékenysége mellett több kézikönyvet, egyetemi tankönyvet írt.

 

 

Négy új magyar ásványt – fülöppit, kiscellit, csiklovait, mátrait – vezetett be az irodalomba. Hatalmas – ma már védett ásványgyűjteményt hagyott tanszékére.